1. fejezet

Hideg volt. Éreztem, hogy a nedves falevelek beleragadnak a hajamba, a sár rátapad a bőrömre. Ahogy az erdőben húzott maga után a hatalmas állat, a földből kiálló fagyott gyökerek felhúzták a pólómat, ezzel szabad utat engedve a fagyos levegőnek fedetlen hátamra. Egy részem szabadulni, küzdeni akart az állattal. A másik részem, viszont csak várta a halált. Az utóbbi sokkal nagyobb volt, mint az előbbi.
Miközben vonszolt maga után az égre néztem. Néztem a csillagokat a szinte fekete égen. Csodálatos volt. A fákon már csak pár még le nem hullott megbarnult levél árválkodott. A tél a nyakunkon lihegett.
Egyik pillanatban a lény, aki maga után húzott megállt. Ekkor vettem észre, hogy egy hatalmas farkassal van dolgom. Csak feküdtem a hideg földön, miközben ő körbejárt. Szeme zöldes-szürke volt. Bundája pedig mogyoró barna és dús. Ha nem éppen vicsorogva állt volna velem szemben, biztos azt mondanám rá ,hogy gyönyörű példány, de így csak a vad, céltudatos, éhes, gyilkos állatot láttam benne. Félnem kellett volna. De nem féltem. Ekkor megjelent mellette másik három farkas is. Egy halvány ,szinte szőkés farkas, akinek szeme világos kéken és zöldesen csillogott. Tekintetében őrületet és vágyat fedeztem fel. Irántam. A vérem iránt. A legkisebb farkas az eredeti támadóm mellett állt. Nőstény volt. Szeme barna fényben úszott, de ahogy a hold fénye megcsillant benne, olajzöldként izzott. Bundája sötét volt, majdnem feketébe ment át, de inkább megállt a csokoládé barnánál. Vicsorgott. Rám vicsorgott. Ölni akart, és én voltam az áldozata. Az áldozatuk. Volt még egy farkas. Ő idősebbnek tűnt. Távol állt tőlem. Nem akart megtámadni. Barna volt a szőre, de a sötét és a helyzetem ellenére tisztán láttam, hogy van egy pár ősz szőr szál a füle tövén ,amit felém hegyezett. Felém pillantott. Tekintete komolyságot, megbánást árasztott. Olyan emberi volt, ahogy a barna szempár belefúródik az enyémbe. Olyan egyszerűnek tűnt.
Ekkor valami rám vetette magát. Mikor kinyitottam a szemem láttam ,hogy a szuka mancsa a karomat szorítja a földhöz. Összeszorítottam a szemem. Nem akartam nézni, hogyan öl meg. Nem voltam rá képes.
Mintha csak erre várt volna. Egy másodperccel ,miután behunytam a szemem ő a fogait belemélyesztette a karomba. Agyara átvájták a bőröm. Fájt. Hihetetlenül fájt. De nem tettem semmit, csak feküdtem tovább. Két másik állkapocs is nekem feszült. A bokámnál. A karomon. A hasamon.
Valami furcsa szag csapta meg az orrom. Elsőre nem jöttem rá, de végül beugrott mi ez. Vér. Az én vérem. Most ebben a pillanatban féltem. Szemeim kipattantak. A nagy farkas, aki elhurcolt idáig, alig pár centivel fejem felett rám görnyedt. Fogai és éles karmai, a nyakam karistolták. Forró lehelete égette a bőröm. Egyszerre haraptak belém megint. Felnyögtem. Tekintetem a fejem mögé emeltem. Egy zöld szempár! Kutakodott az arcomban. Aggódó pillantással fürkészett. A bundája tejcsokoládé színben pompázott. Nem olyan ,mint a szukáé. A nősténynek inkább étcsokoládé színe volt, benne egy kis fekete árnyalattal. De ezé a farkasé csak simán tejcsokoládé színü. Megnyugtató, szép tejcsokoládé. A szemei pedig lehengereltek. Azok a smaragd zöld pillantások! Valahogy megkönnyebbültem mikor megláttam. Közeledett felém. A szívem dobogni kezdett. Már csak pát méter választotta el tőlem. Tekintetünk még mindig egymásba fúródott. Mikor mellém ért, nedves orrát az arcomhoz nyomta, majd a többi farkas felé fordult. Kivillantotta hatalmas fogait. Élesek és félelmetesek voltak, de én ismét nem féltem.
Rávetette magát a két hímre, akik pár harapás után arrébb is álltak. A nőstény viszont, nem tágított. A megmentő farkasom rávettette magát és ott harcoltak. Én arra a helyre pillantottam, ahol előbb az idős farkas állt. Most már nem volt ott. Elment.
A farkasom egy nagyot csapott a szuka pofájába Az csak lelapított fülekkel hátrált. Az én megmentőm győzelmet aratott,a támadómmal szemben. Megkönnyebbültem. Amikor a farkasom megfordult nyugodt és békés volt az szeme. Halványan rámosolyodtam és csak azt vettem észre ,hogy mögüle rám ugrik a nőstény. Megharapta a torkom és minden elsötétült.. A fejem sajgott ,mikor felkeltem, bár nem tudtam hol is…